Gondolatok
Vegye tudomásul minden érintett! - Összeegyeztethetetlen a különbség a
netes társkeresők között nemük szerint!!!
1.) A Férfi:
Neménél fogva, genetikailag kódoltan a vadászatra, a NŐ meghódítására
született.
Így akár a való életben, mint itt az Interneten (pl.
Lovebox), az általa
kiválasztottaknak leveleket írogat, statikat küldözget, chateléssel
próbálkozik...
Motivációját nagy mértékben befolyásolja (állatiasan szólva) a párzási,
(emberibb megfogalmazás szerint) a szexuális vágya.
Esetében mindenképpen több/sok - nőszemély kerül célkeresztjébe, elsősorban
olyanok, akik fotókkal, ha lehetséges olyan fotókkal rendelkeznek, amiken
magukból, a testükből minél többet megmutatnak.
Kevés esettől eltekintve leginkább csak szexet akar, s ha jól "nyomja a net
adta marketinget", többnyire be is teljesedik a vágya.
2.) A Nő:
Helyzetéből adódóan - lévén Ő a "préda" - képes együtt élni ezzel, sőt
többnyire még élvezi is.
Ír pár sort magáról, feltesz az Internetre (pl.
Lovebox) pár fotót,
esetleg "a cél érdekében" szexi képet, s szinte kontrolálatlanul érkeznek a
jelentkezők. Nő legyen a talpán, aki képes elolvasni, megállapítani,
feldolgozni, ki is lehet közülük a "nyerő".
Vajon jól van-e ez így?
Szerintem, legalábbis aki valóban párt keres magának, egy cseppet sem :-(
Mégis a szituációból adódóan a Nők többsége örömmel "fürdőzik a
népszerűségben".
Elhiszi magáról, hogy - noha a való életben eleddig nem volt az - Ő egy
Királynő, csak meg kell csókolnia a békát, s ezt követően egy életen át
egymáséi lesznek.
3.) A komoly szándékkal rendelkező, valóban társat kereső Nő/Férfi:
Ők azok, akik megelégelték már a társkeresés "Internet-adta rózsaszín
Világát"
Számuk - saját tapasztalataim és hölgyismerőseim elmondása alapján is -
sajnos igen csekély :-(
Ők azok, akik többé-kevésbé képesek elvonatkoztatni a külsőségektől, egy jól
sikerült fotó látványától, a partner-jelöltek önfényezésétől,
"marketingjétől".
A Lovebox - nem vagyok
e fórum ügynöke(!) - az ő számukra az egyik legjobb, ha nem a legjobb
társkereső oldal!
Hogy miért?
Mert a hagyományos, tucat számra választható lehetőség közül az itt a
"naplóval" is rendelkező tagok részére Dénes - a LB. megalkotója és
működtetője - egy olyan plusz szolgáltatást biztosít, ami által a
ténylegesen komoly kapcsolatot keresők, eme emberkék személyiségéről - kevés
kivételtől eltekintve - VALÓS KÉPET KAPHATNAK!!!
Hiszen "megcsinálta" valaki, valamikor egy bizonyos lelkiállapotában a
bemutatkozását, feltett esetleg ilyen-olyan önmagát valamilyen
lelkiállapotában készült fotót...
Az viszont, hogy ez a Nő, vagy Férfi valójában milyen ember is - ami a
legfontosabb, úgy hiszem(!) - csak a naplóbejegyzéseiből derülhet ki!
Aki tehát komoly kapcsit keres, fordítson kiemelt figyelmet azokra, akik
naplót írnak!
Azoknak, akik pedig megosztják érzéseiket, gondolataikat a
"nagyközönséggel", érdemes odafigyelniük a naplójukban leírtakra reagálókra!
2005-12-08 23:07:13
Közeleg a Karácsony, s az Új év...
Ilyenkor mindenki - kivéve aki ilyekor sem :-( - toleránsabbá válik
társkeresési szándékait illetően, hiszen nem kellemes a szeretet ünnepét
magányosan tölteni.
No persze ott van a család, szülők, testvérek, akik örömmel fogadnak minket,
de mégis érezhetjük tekintetükben, szavaikban, igazán boldogok akkor
lennének, ha eme összejövetelekre oldalunkon mi is végre valakivel,
lehetőleg egy általunk szeretett társsal érkeznénk.
Van persze kockázata annak, kit is mutatunk be nekik ekkor, mivel ilyenkor
Ők is toleránsabbak.
Szinte bárkit elfogadnak mellettünk, ugyanakkor szeretnék, ha választásunkat
illetően jól döntenénk!
No de mitől függ, jól döntünk-e?
Valójában csak és kizárólag tőlünk! Ha rendelkezünk kellő
kompromisszum-készséggel, kellő tolarenciával, emberismerettel,
elkötelezettséggel a jövőnket illetően, no és némi szerencsével, vállalnunk
kell a kockázatot!
Mivel senki sincs "beoltva csalódás ellen", ugyanakkor tisztában van azzal,
hogy egyrészt ő sem tökéletes, másrészt hogy csak, és kizárólag a "VÁLTOZÁS
ÖRÖK", s képes ezt tudomásul venni, elfogadni, és e szerint élni,
cselekedni, jó esélye van arra, hogy döntését illetően sem önmaga nem fog
csalódni, sem pedig szeretteinek, családjának nem okoz csalódást.
Ennek tükrében kívánok Mindenkinek - így az esetlegesen irántam
érdeklődőknek, s jómagamnak is - KELLEMES KARÁCSONYT, és BOLDOG ÚJ
ESZTENDŐT!!!
2005 december 05, 21:17
Dilemma - avagy, magyarázat a internetes társkeresés "kuszaságaira"
Első csoport:
A haverokat, barátokat, barátnőket, bulizást, "kóbor numerákat" (99%-ban
pasik), "gáláns urakat" (99%-ban csajok - értsd: amatőr, vagy hivatásos
prostik) keresők tábora.
No comment...!
Második csoport:
A komoly kapcsolatot kereső hölgyek, urak társasága.
Nem könnyű eligazodni rajtuk, kiismerni őket.
Egy részük akár az előző csoporthoz is tartozhatna, ill. első látásra,
"olvasásra" oda is sorolnánk őket...
Valójában azonban elegük van már a felszínes kapcsolatokból, sőt - bármily
hihetetlennek tűnhet - a kóbor numerákból is. Társat szeretnének találni
maguknak, lehetőleg egy életre, nőt/férfit, leendő gyermekeik anyját/apját.
Szeretnének megállapodni végre, családot alapítani, férjet/feleséget
találni.
Mindez azonban nem derül ki bemutatkozásaikból egyértelműen, sőt szinte
sehogy sem :-(
De vajon miért...???
Azért, mert egyrészről bizonyos, többnyire negatív tapasztalataik alapján
nem hisznek a netes társkeresésben, másrészről nem bíznak önmagukban.
Így aztán leplezve valós céljukat, "behódolva az általuk vélt,
létjogosultsággal bíró trendnek", igyekeznek feltüntetni magukat a lehető
legelfogadhatóbb színben.
Esélyük a sikerre igen csekély, hisz csak nagyon kevesek képesek "olvasni a
sorok között" !
Sőt - lévén többnyire önmagukat alulértékeltek -, ha netán rájuk találna a
számukra IDEÁLIS, kétséges, hogy képesek ŐT felismerni :-(
Létezik aztán ez utóbbi csoportnak egy jóval kisebb, mégis említésre érdemes
tábora!
Azok, akik elhatározták, csak és kizárólag komoly kapcsolatot szeretnének.
Ők, ha úgy érzik, hogy ráleltek a jelentkezők, vagy kiválasztottjaik közül a
számukra IDEÁLIS-ra, mindaddig amíg kiderül, jól döntöttek-e, kockáztatva,
hogy esetleg tévedtek, elveszítve esetleg a többi, lehet hogy még inkább
megfelelő partnert, lefutják az ismerkedés tiszteletköreit.
Szóval mint említettem, nem egyszerű, sőt igencsak kesze-kusza, útvesztőktől
korántsem mentes pálya ez!
Mégis hiszem, sőt tudom, aki képes önmagát megfelelően értékelni, aki tud a
sorok között olvasni, aki rendelkezik megfelelő céllal és elszántsággal, rá
fog találni szíve választottjára, szerelmére, álmai asszonyára/urára, leendő
férjére/feleségére, születendő gyermekei apjára/anyjára!!!
2005 december 03, 19:25
No para...!!!
Phű, ez most lehet, h. kicsit nagyképűen hangzik, hisz többnyire úgy a való
életben, mint itt a virtuális társkeresés "valóságában", nem a Hölgyek
vadásznak az Urakra, hanem fordítva...
Mégis azok a Nők, akik nem csupán egy, a reglapon elhelyezett fotó, esetleg
az odaírtak alapján döntenek a "Vadász" kilétét illetően - tapasztalataim
szerint sajnos igen kevés ezek száma :-( - hanem mondjuk arra is veszik a
fáradtságot, h.ha emberük netán Naplót is ír, elolvassák azt, akiket esetleg
én érdekelhetek, elolvasva a "Hugimról írtakat", biztosan "meghátrálnak"...
Nos, ha létezik egyáltalán olyan Hölgy, aki fotóimat nézve, majd raglapomat
elolvasva, mitöbb még a Naplóm tanulmányozását követően is érdeklődik
irántam (most komolyan: létezik ilyen???), ŐT biztosíthatom arról, h. Húgim
jó úton halad, h. "révbe érjen", én pedig csak örülök ennek, mint ahogy Ő is
drukkol nekem.
Tehát "no para", no féltékenykedés, szabad préda vagyok, aki komoly kapcsit
keres, s úgy a Hugim, mint jómagam örülni fogunk Neked! :-)
2005 november 30, 23:17
Az én kis Hugim...
Kilétét nem fedem fel itt...
Nem a vér szerinti húgom, hanem amolyan barátnőféle, vagy kicsit több...
Kapcsolatunk lassan már fél éve tart.
Laza barátságnak indult, majd bár 22 év a korkülönbség köztünk, engedtünk a
kölcsönös testi vonzalomnak és kapcsolatunkat a szex sem rontotta el, hanem
csak erősítette, igaz ugyanakkor kissé bonyolította is.
Noha mindketten tudtuk, ennek nem lehet jövője, egyikünk sem tudott más felé
nyitni.
Talán ha Ő kicsit előbb, vagy én később születtem volna, másként alakulnak a
dolgok, bár ki tudja...?
Az viszont tény, hogy a mércét magunkban az ideális partnert illetően
sikerült - egymás által - igencsak magasra tenni :-)
Mikor aztán Neki belecsöppent az életébe egy szinte minden szempontból
megfelelőnek tűnő férfi, kapcsolatunk új dimenziókba ment át.
Tudtuk, tudtam, hogy ez előbb-utóbb be fog következni, mégis nagyon fájt.
Ugyanakkor - ezt még Ő sem tudja - örültem is annak, hogy mindez elsőként
Vele történik meg, s nekem fáj.
Lévén én az idősebb, a tapasztaltabb, birtokában vagyok már ama képességnek,
hogyan kell "túlélni" egy ilyen traumát.
Egy hét kellett hozzá, s képes voltam beszélgetni Vele, drukkolni Neki az új
kapcsolatához.
Sajnos a választottjáról hamar kiderült, igencsak távol áll a Számára
ideálistól, így sértődötten, csalódottan, bosszúsan, de szakított vele.
(sőt, mi több, tett is néhány meggondolatlan kijelentést e kudarcát
követően, de én reméltem, tudtam, hogy ezeket csak a csalódottsága mondatja
Vele, így szerető bátyójához méltón elengedtem a fülem mellett ezeket:-))
Néhány levélváltás és sms után, amikben ilyen, vagy olyan okok miatt kissé
"elbeszéltünk egymás mellett", némi kétségeket feltételezve "húgi-bátyó"
kapcsolatunk létjogosultságát illetően, felhívtam ma telefonon és teljesen
megnyugodtam :-)
A pár nappal ezelőtt tett, meggondolatlan kijelentéseiből semmit sem váltott
valóra, ugyanakkor tanulva, de nem "leírva" Magát eddigi kudarcai által,
képes volt a Számára vélhetően jó irányba nyitni!
E sorok olvasója nem ismerheti Őt, csak ha végig olvassa több 100, de lehet,
hogy 1000 hölgy naplóját a loveboxon.
Annyit elmondhatok, képes igen gyönyörűen "papírra,(netre) vetni",
gondolatait, érzéseit.
Életem egyik legnagyobb ajándéka, hogy megismerhettem Őt, hogy "bátyókája"
lehetek!
Annak pedig, aki Őt majdan párjának, leendő gyermekei anyjának mondhatja,
úgy hiszem a Világ legszerencsésebb embere lesz!
Hajrá emberek! Üdv "Sógor-jelöltek" !!! :-)
2005-11-26 18:49:43
Két típusú ember létezik...
az egyik típus ragaszkodik a múltjához, a helyhez, tárgyakhoz, az
emberekhez és képtelen a váltásra, változásra
a másik típus számára mindez cseppet sem fontos, Istent, s embert nem
ismerve, vált és változik céljai elérésének érdekében
az utóbbiak nem tehetnék meg mindezt, ha nem létezne az előbbiekben említett
ember típus...
...de sajnos, vagy szerencsére, létezik!!!
Döntse el mindenki maga, vajon jó, vagy rossz-e mindez, s Önmagát hová
sorolja???
2005-11-18 16:21:49
Mosoly :-)
Esténként, ahogy betérek a kisboltba ezt-azt venni, fél perc alatt
mosolyt varázsolok az eladó hölgyek arcára, pedig mostanság nem sok okom van
vidámnak lenni, de még is...
2005-11-10 22:54:24
...hogy mikor?
Ha majd bájos, gyermekien naiv arcodra tekintve nem mar többé fájdalom
szívembe
akkor majd
2005 október 28, 17:26
Boldogok a lelki szegények...
Lelki szegény szeretnék lenni!!!
2005 október 27, 16:15
Jó-e embernek lenni?
Mint a Földkerekség minden élőlénye, így az ember is érzékel. érez.
De mi, az "evolúció csúcsa", akik két lábra "emelkedtünk", akik képesek
vagyunk alkotni, létrehozni, átformálni tárgyakat, sőt átformálni akár az
egész Földet, akik képesek vagyunk bármilyen élőlénynél nagyobb pusztítást
is véghez vinni, ha "úri kedvünk úgy diktálja", akár a tárgyakban, akár a
Földben, a növényekben, az állatokban, embertársainkban, sőt akár
önmagunkban - sokkal kifinomultabb érzésekkel, érzelmekkel is rendelkezünk.
Vajon jó-e mindez? Valóban jó ez az irány, tényleg nemes-e a cél, aminek
érdekében tesszük mindezt?
Valóban van-e jogunk ekként cselekedni???
Történik velünk valami, legyen ez bármilyen kicsi, vagy óriási jelentőséggel
bíró dolog, vajon hol, mikor és ki az, aki eldöntheti, valójában mi is
történt?
Mi azonban, akiknek "megadatott", hogy gondolkozzunk ezen, azonnal élünk is
e képességünkkel, s döntünk.
Gondolkodunk, értékelünk, ítélkezünk, s cselekszünk.
Fel sem merül bennünk, van-e jogunk kimondani, hogy ez így jó, az úgy
helyes, amaz helytelen.
Döntünk azonnal, mert érzelmeink ezt diktálják. Hozunk egy döntést csak
azért, mert ma éppen megbántott minket valaki, csalódtunk valakiben, s ez
fáj nekünk.
Hozunk egy döntést, mert valaki ma régen várt örömet okozott nekünk.
Mert úgy érezzük, ma boldogabbak vagyunk, mint voltunk eddig bármikor.
Döntünk, s érzéseink által vezérelve cselekszünk:
- szeretünk, imádunk, odaadóak vagyunk, bármit megteszünk a pillanat
gyönyöréért
- utálunk, gyűlölünk, akár ölni is képesek vagyunk, mert átvertek, mert
megaláztak, mert megcsaltak minket, mert másként alakult minden, mint ahogy
mi azt gondoltuk, mint amire mi számítottunk
Érzések, érzelmek - ezek vagyunk mi :-(
Önzőek, öntörvényűek, ÖNPUSZTÍTÓK!!!
Sajnos én sem vagyok különb, én is ember vagyok, s most éppen önmagamat
pusztítom :-(
2005 október 27, 08:03
Csak a VÁLTOZÁS örök!
Ez így, ebben a formában lehet, hogy nagyon "brutálisan" hangzik :-(
Brutális azoknak, akik életében valami előre nem várt esemény következik be.
Például akiknek hirtelen eltávozik egy hozzátartozójuk. Vagy azoknak,
akiknek egyik pillanatról a másikra megszűnik a munkahelyük...
Minden ember felvesz bizonyos szokás-csomagokat, s ha lehetséges lenne,
igyekezne egy életen át e szerint élni.
Miért? Mert ez így kényelmesebb, biztonságosabb.
És minél jobban ragaszkodik valaki a megszokott életéhez, annál nehezebben
éli meg a változást.
Márpedig az életben semmi sem örök, mindig, minden és mindenki változik.
És az életben semmi sem biztos.
Ennek el nem fogadása mit sem változat e tényen!
Aki tudomásul veszi, hogy ez van, aki tisztában van azzal, hogy a változás
elkerülhetetlen, hogy a változás az élet része, annak számára nem is tűnik
brutálisnak, sőt...
Aki tudja, hogy a változás törvényszerű, annak számára éppen e tudat adhat
biztonságot.
Aki ismeri saját képességeit, aki tud és képes változni, változtatni, az
minden adódó élethelyzetből győztesen kerül ki, sőt...
Mennyi jó képességű, értékes ember kallódik el azáltal, mert nem fogadott el
egy új, számára eladdig idegen élethelyzetet (lásd a sok hajléktalant, vagy
alkoholistát)
Sajnos kevesebb az ellenpélda, de azért van az is szép számban.
Talán egy tv riportban láttam egyszer, hogy egy embernek, aki már vagy 30
éve dolgozott esztergályosként egy gyárban, megszűnt a munkahelye. Ő azonban
egy percig sem kesergett, nem sajnálta és sajnáltatta magát, hanem igaz,
hogy a kényszer hatására, de vásárolt hitelből egy esztergagépet, s
megkereste azokat, akiknek eddig dolgozott. Közülük jó néhánnyal sikerült is
megállapodnia, és 30 év után az addigi keresetének a többszörösét kereste
meg. Vajon miért csak most? Miért csak kényszer hatására?
A válasz kézenfekvő. Azért, mert ez az elmúlt 30 év kényelmes, biztonságos
volt, vagy legalább is annak tűnt.
Ahhoz, hogy az ember változni, változtatni tudjon, nagy bátorságra van
szükség!
De aki ismeri saját értékeit, képességeit, ugyanakkor azzal is tisztában
van, hogy a változás törvényszerű, ezért nem küzd ellene, hanem elfogadja
azt, aki kellően bátor, az minden új élethelyzetet valami jobb kezdeteként
éli meg!
Sok bátorságot mindenkinek!
U.i.
Van még egy remek receptem azokra az időkre, mikor épp valami miatt el
lennék keseredve:
Természetesen rengetegszer előfordult már, de később mindaz, amit akkor oly
nagy tragédiaként éltem meg, utólag mindig bagatellnek tűnt.
Így aztán mostanság történjék bármi, mindig arra gondolok, hogy e
pillanatnyi baj is bagatell lesz, vagyis kár ezen merengeni, így általában
gyorsan túlteszem magam a nyavalygáson és a megoldáson agyalok inkább.
Ki lehet próbálni, tutira beválik :-)
2005 október 20, 08:03
A lehetetlen nem létezik...
A lehetetlen csupán egy szó, amellyel a kisemberek dobálóznak, mert számukra
könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a
változtatásra.
A lehetetlen nem tény, hanem vélemény.
A lehetetlen nem kinyilvánítás, hanem kihívás.
A lehetetlen múló pillanat.
A lehetetlen nem létezik.
2005 október 19, 17:21
Boldog vagy?
Boldogságodat azok a dolgok korlátozzák, melyeket Te magad kitalálsz.
2005 október 19, 09:33
Egy fiú + két lány (A történet a képzelet szüleménye csupán :-))
A barátnőm - Lili - ötlete volt, h. vegyünk be egy lányt is. Mivel még
sosem volt ilyen szituban, eléggé határozatlan volt, akarta is, meg nem is.
A lány - Roni - akit találtam neki, szintén kezdő volt még e téren.
Így aztán vasárnap este 7-től kb. éjfélig csak beszélgetés, meg némi
borozgatás volt.
Szándékosan szerveztem így a dolgot, ugyanis Roni kocsival jött, s nem
szerettem volna, hogy esetleg meggondolja magát és lelépjen (piásan ugye
mégsem távozhat :-))
Éjfél felé javasoltam, zuhanyozzunk le, s térjünk nyugovóra. Roni előre
engedett minket, így először Lili és én zuhanyoztunk, majd felmentünk a
galériára, ahol a francia ágy van.
Míg Roni tusolt, elkezdtem simogatni, csókolgatni barátnőmet, aki a szitu
következtében kicsit nehezebben oldódott fel, mint máskor, de sikerült
elérnem, hogy mire Roni is feljött, Lili már teljesen átadta magát a
puncijának nyalása okozta élvezeteknek.
Mindezt látva Roni kissé zavarba jött, majd önkéntelenül is maszturbálni
kezdett, amitől viszont Lilinek olyan gyorsan orgazmusa lett, mint még
egyetlen orális kényeztetésnél sem.
Nem akartam, hogy újdonsült barátnőnk a keze által menjen el, így minden
előzetes jel nélkül nyelvemmel megtámadtam nedves punciját.
Ő is hatalmasat élvezett...
Pár perccel később együttes erővel viszonozták kedvességemet, s mindketten
simogattak, csókolgattak, nyelveik fel-alá cikáztak testem legkülönbözőbb
pontjain, amit gyakran mint valami áramütést éltem meg.
Becsuktam a szemem, kéjesen élveztem, ahogy valamelyikőjük (talán Lili, mert
ismerős volt az érzés) beszopja szájába meredező hímtagomat. Másikuk közben
a heréimet nyalogatta (de lehet, hogy ez utóbbi volt Lili(?) - mert ez is
ismerős érzésnek tűnt. Meg kellett állítanom az akciót, mert éreztem, nagyon
közel vagyok a csúcshoz, s nem akartam elmenni, élvezni akartam még
ügyeskedésüket.
Kinyitottam a szememet, s ekkor láttam meg, hogy lüktető farkam Roni
szájában van. Éppen engem nézett, gondolom elégedett volt ténykedésével,
mert vastag falloszommal ajkai között rámosolygott. Ekkor vettem észre, hogy
Lili vágyakozón, s várakozón szemlélte, mikor ízlelheti meg ő is
szerelem-nedveimet, ezért lehúztam Roni fejét szerszámomról, mire barátnőm
rögtön be is kapta azt, s nem törődve azzal, hogy még mindig remegek a
közelgő kéjtől, amit minél hosszabbra szeretnék nyújtani, szorgosan ki-be
mozgatta szájában, közben erősen szívta a makkomat nyelvével, s finoman
fogaival izgatta.
Nem kegyelmezett. Nem lehetett leállítani, így hát belerobbantam.
Ami ezután történt, olyat eddig csak filmekben láttam. Máskor Lili lenyelte
spermámat az utolsó cseppig, most viszont összeforrt ajka Roniéval, s
miközben hevesen csókolóztak, nyálukkal keveredett gecim lefolyt állukon,
nyakukon, s szétkenődött összesimuló melleiken.
Koromnál fogva általában 10-15 perc kell ahhoz, hogy újra harcképes legyek,
most viszont 2 perc sem telt el, farkam újra ágaskodni kezdett.
Mivel Roni azt mondta, hogy a puncijába nem hatolhatok be, ezért Lilit
közelítettem meg hátulról. Ő közben Roni testén cikázott nyelvével, mire
beledöftem dárdámat, éppen barátnőnk puncijánál járt már.
Így aztán, ahogy farkamat ki-be mozgattam hüvelyében, minden egyes
mozdulatomra belenyalt fürge nyelvével Roni csiklójába, ami nekem úgy tűnt,
mintha egyszerre mindkettőjüket kúrnám.
Tudtam, hogy Lili így nem fog tudni elélvezni, ezért megvártam, míg Roni
eljut a csúcsra, majd hanyatt feküdtem farkammal Liliben, s ujjaimmal
klitoriszát simiztem. Nem sokáig kellett várnom, kezem munkáját gyorsan
felváltotta Roni nyelve, amitől kedvesem lihegése, sóhajai tüstént
szaporábbak lettek...
2005 augusztus 22, 08:33
A nyuszika és az oroszlán (vicc)
Nyuszika ül a fa tövében és írogat. Arra megy a róka és megkérdi:
- Mit írsz nyuszika?
- Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a
nagyvadaktól!
- Ez hülyeség! Gyere a bokorba és mutasd meg!
A róka csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja!
Arra jár a farkas is és ő is megkérdi a nyuszikát:
- Mit írsz nyuszika?
- Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a
nagyvadaktól!
- Ez hülyeség! Gyere a bokorba és mutasd meg!
A farkas csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja!
Arra jár a medve! Megkérdi:
- Mit írsz nyuszika?
- Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a
nagyvadaktól!
- Ez hülyeség! Gyere a bokorba és mutasd meg!
A medve csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja! Kijön utána az
oroszlán és így szól:
- Látod nyuszika, nem az számít, hogy miről írsz szakdolgozatot, hanem az,
hogy ki a konzulensed!
2005 augusztus 12, 22:40
Ég áldjon Makarevitz Zoltán!
Jóhiszeműségemet kihasználva egy ismerősöm rávett arra, hogy legyek egy
általa megveendő gépkocsinak a tulajdonosa (ő BÁR listán van, ezért fordult
hozzám)
Minden tiszteletem az övé, hogy rá tudott venni erre a marhaságra!
...mert természetesen a harmadik havi díjat már nem fizette be :-(
Így most vagy én kerülök BÁR listára, vagy kicsengetek sacc/kb. 2-3százezer
forintot.
Nem hittem volna, h. vén f... létemre bárki is - főleg egy férfi -
belerángathat még engem bármibe is :-(
Tévedtem :-(
Veressem agyon? Juttassam sittre?
Vagy nyeljem be az egészet???
Azt hiszem, az utóbbi variációt választom.
Mindenkit elér a sorsa! Mindenki azt kapja, amit megérdemel!
Őt is el fogja érni a sorsa! Meg fog még bűnhődni mindezért!
Akkor is, ha nem én segítem ehhez hozzá...
Ég áldjon Makarevitz Zoltán!
2005 augusztus 07, 16:14
Boldogtalanságra ítélve
Talán durván fog hangzani, amit most mondok, de úgy vélem, hogy sajnos
NAGYON is igaz!!!
Az emberek - legyenek nők, vagy férfiak - három csoportra oszthatók.
Az "első csoport"-ba azok tartoznak, akiknek - mint mindenkinek, megvannak
az elképzeléseik a "nagy Ő"-t, a tökéletes partnert illetően - s meg is
találták azt.
Úgy hiszem - s tegye a szívére a kezét mindenki, aki úgy gondolja, hogy ide
sorolhatja magát! - ilyen ember, mindössze ezerből egy!
Ők igazán nagyon szerencsések és boldogok!!!
A "második csoport"-ba azok sorolhatók - akiknek noha ugyanúgy, mint
mindenkinek, megvannak az elképzeléseik a "nagy Ő"-t, az ideális partnert
illetően - de képesek belátni azt, hogy mindez csak idea, hiú ábránd.
Akik képesek kisebb-nagyobb kompromisszumokra, akik "önmagukba szállva"
(végül is mi sem vagyunk Istenek, csak gyarló, földi halandók, a saját
hibáinkkal), vagy "külső kényszer" által (társadalmi konvenciók; "útban van
a baba"; stb.), de belátják azt, hogy bár partnerük nem mindenben váltja be
álmaikat, képesek lemondani, együtt élni társuk "hiányosságaival",
Ők azok, akik az évek folyamán megbékélve helyzetükkel, néha hajba kapva, de
végül is összecsiszolódnak az évek folyamán, s többnyire együtt öregszenek
meg, együtt élik le életüket.
Ők azok, akik a nagy többségben vannak, s többé-kevésbé boldognak mondhatják
magukat.
A "harmadik csoport"-ba tartoznak a maximalisták, az örök elégedetlenek.
Azok, akik görcsösen ragaszkodnak az elveikhez. Azok, akik képtelenek a
megalkuvásra, akik megszállottan hisznek abban - történjen bármi is, teljen
el bármennyi idő is - meg fogják találni a számukra eszmei társukat.
Ők azok, akik már az első levélváltás, vagy személyes találkozás alkalmával
"elemeznek".
Akik számára minden szónak, minden mozdulatnak, reakciónak jelentősége van,
amiből messzemenő következtetéseket vonnak le.
Ők azok, akik csak akkor, és csak azzal hajlandóak bármilyen kapcsolatra,
aki elképzelésüknek - minden általuk megfogalmazott - szempontból megfelel.
Aztán, - ha létezik ilyen egyáltalán - előbb-utóbb rádöbbennek, hogy
kiválasztottjuk sem képes maradéktalanul beváltani a hozzá fűződő
reményeket.
Ilyenkor depresszióba esnek, sokadszorra is konstatálják, milyen
igazságtalan az élet, mennyire "silány a felhozatal", s ez által mennyire
szerencsétlenek ők.
Ők azok, akiket úgy lehetne definiálni: "menthetetlenek".
Ők azok, akik boldogtalanságra ítéltettek...
2005-05-22 11:20:58
A kínai és
a hajléktalan
Mindig csodálattal tölt el, amikor egy idegen ország szülöttei, ahol
teljesen más a kultúra, számukra szinte megtanulhatatlan a nyelv,
letelepszenek nálunk, beilleszkednek közénk, s gyermekeiket a mi iskoláinkba
irtják már be, s legyen a bőrük színe "fekete", vagy a szemük "ferde",
folyékonyan beszélnek magyarul...
Legtöbben talán a kínaiak vannak, akik - ha rájuk nézel - úgy tűnik, mintha
mindig mosolyognának. Több piacon, sőt áruházban is megtalálhatók ők,
vitatható minőségű, ámde megfizethető, olcsó portékájukkal.
Úgy Budapesten, mint a kisebb városokban tucatszámra térhetünk be
éttermeikbe, ahol a miénktől többnyire igencsak eltérő ételekkel kínálnak
minket, ami sokunk számára ízletes és kedvelt.
Tegnap este én is bementem a lakásomtól mindössze 1 percre lévő kínai
büfébe.
Évek óta járok már ide - igaz hogy mióta a cégem székhelyét egy másik
kerületbe tettem át -elég ritkán.
A srác, aki évek óta ugyanaz, (mindegy volt, hétköznap, vagy hétvégén,
délelőtt, vagy este mentem) úgy tesz, vagy valóban megismer:
"Szia! Mit kész?" - fogad.
"Az mi?" - kérdezem. "
"Asz? Cípősz marhahúsz..." - mondja.
"Oké, jó lesz" - hagyom rá.
"Köret mi legyen? Szima riz? Tojászosz riz?"
Tojásos rizs mellett döntök.
"Asz kereken ötszaz"
Leülök, s nekilátok. Finom...
Ekkor bejön egy torzonborz, szakadt hajléktalan férfi. Egy magyar...
A srác ugyanolyan kedvesen fogadja:
"Szia! Mit kész?"
A hajléktalan - számomra úgy tűnik - törzsvendég, rámutat valamire.
A kínai pedig megmeríti a villát, s kiporciózza neki bőségesen, rámosolyog,
s csak ennyit mond:
"Fotyaszt egesszeggel!"
A hajléktalan nem fizet, miből is fizetne, megköszöni, leül és mohón enni
kezd...
No comment...
2005-05-18 09:15:54
"Marci
titka"
Kevés emberek egyike ő, kit idestova 15 éve a barátomnak tudhatok.
Összekötnek minket a hajdani közös csajozások, a "kaláka munkák", amit
leginkább ő végzett az én valamikori házamon. Első perctől kezdve ismerem a
hölgyet, aki már több mint 10 éve a felesége. Pici koruktól ismerem
gyermekeiket, akik jó barátjukként szeretnek engem...
Mindig csodáltam Marci egyszerűségét, tisztelettudó viselkedését,
jólneveltségét, segítőkészségét.
Tegn
És akkor értettem csak meg, miért is olyan Marci, amilyennek az előbbiekben
leírtam!
Ennyire kedves, jovális asszonnyal, mint az ő Édesanyja, igen ritkán
találkozom!
Amint bemutatkozásnál kezet fogtunk, puha bal tenyerét jobb kézfejemre téve,
rögtön letegezett, s egész lényéből olyan szeretet sugárzott, ami azonnal
megérintett. Akkor látott először, s azt hiszem, teljesen mindegy lett volna
Neki, hogy nézek ki, ki vagyok valójában? Egyet látott csak bennem, az Ő
fiának a barátját. Megkérdőjelezhetetlen tényként elfogadott olyannak,
amilyen vagyok, hiszen teljesen megbízik fiában: aki annak barátja, azt
szeretni kell, szeretni feltétel nélkül!
Nem az volt a furcsa nekem, ahogy hozzám viszonyult, hiszen akik ismernek,
többnyire bíznak bennem, ragaszkodnak hozzám, hanem az, ahogyan Marcit
szerette, szereti.
Szereti őt igazi anyai szeretettel, elfogadja őt minden hibájával, szereti
őt megbocsátón, bízik benne, tegyen bármit is, szereti őt, mert a fia!
Sok szülő elhalmozza gyermekét mindenféle anyagi eredetű dologgal, pedig a
legnagyobb, amit adhatnának, ami egy egész életre meghatározza egy ember
sorsát, nem más, mint a SZERETET!
Mégis csak oly kevesek kapják ezt meg...
Nos ez az, amitől Marci olyan, amilyen! Mert magában hordozza ezt a
szeretetet, minden cselekedetével igyekszik rászolgálni erre a bizalomra,
minden lépésével próbál megfelelni annak, hogy Édesanyja boldog legyen.
2005-05-16 12:11:56
A boltos
nők
Kb. 5 éve ugrom már be esténként abba a boltba, s ott azóta is többnyire
ugyanazok az eladók vannak...
2 éve - mikor Verával jártam - ritkán tértem csak be hozzájuk, mert V.
gondoskodott napközben arról, amire szükségünk volt.
Mikor újra mindennapos, vagyis inkább estés vendég lettem, nem firtatták
ennek okát.
Néhány hölggyel is megfordultam náluk, beszerzendő az "éjszaka kellékeit" (Garrone,
Martini, konyak, vodka, stb.)
Volt akit csak egyszer láttak oldalamon, mást kisebb megszakításokkal
többször is...
Betty mellett leszoktam a cigiről, s a boltban is a sör helyett, tejet,
túrórúdit, s egyéb ilyesmit vásároltam. Sokszor B. is velem volt.
Aztán mostanság újra cigit és sört veszek, s ők most sem kérdeznek semmit.
De gondolni, biztos gondolnak...
Kíváncsi lennék mi mindent?
2005-05-14 12:53:29
Olga - avagy
"jó anyagból készült" az idősebb korosztály
Olga 67 éves, telefonosnak vettem fel a cégemhez...
Múlt héten szombaton, amolyan ellenőrzésképpen beugrottam az irodába, persze
nem is reméltem, hogy "le tudom buktatni" (telefonált 1000-el
A BKV busz, amivel bejött aznap, olyan vészfékezésre kényszerült, hogy
szinte minden utas balesetet szenvedett. Egyesek lefejelték a kapaszkodókat,
mások nekiestek az ülések fogódzkodóinak, egy szóval legtöbbjük több sebből
vérzett.
Olgám sem úszta meg a dolgot, alsó lábszárát ütötte be valamibe, olyannyira,
hogy alig tudott besántikálni...
...de bejött, még jegyzőkönyvet sem vetetett fel, mondván: "nincs nekem
semmi bajom"
Belegondolt
Visszagondo
Mi a gyermekkorunkban még teljesen másként táplálkoztunk, más levegőt
szívtunk, másmilyen életmódot éltünk, s - ami azt gondolom, szintén nem
elhanyagolandó - más életszemléletet tudhatunk magunkénak!
Aggodalom
A helytelen, mozgásszegény életmód, a rossz szokások, beidegződések
(gyorséttermi kaja, nassolások, cigi, drog, pia, példakép, életcél nélküli
szemlélet, stressz és még sorolhatnám...),
Vajon hová fog vezetni mindez?
Vajon pár év, évtized múlva, mikor már "ők lesznek többségben", hogyan fog
működni az élet?
2005-05-13 21:45:49
Zaj
Ahogy hazaértem, bekapcsoltam a számítógépet, felbontottam a sörömet, s
rágyújtottam, ahogy tettem ezt mindig is ilyenkor, míg nem voltál, s most
hogy nem vagy már nekem.
Egyszer csak zajt hallottam fentről, a galériáról...
Képtelen ötletnek tűnt, de átvillant az agyamon: "Visszajöttél volna, s ott
fekszel az ágyban?"
Hiába tudtam, hogy ez kizárt dolog, felmentem és egy pillanatra még látni is
véltem a félhomályban oldalvást fekvő alakodat (ahogy feküdtél elalvás
előtt)...
"S
Te persze nem voltál ott...
Betty-Betty, hogy én milyen nehezen felejtelek el Téged
2005-05-13 11:07:28
Társkeresés a neten
Keresgélünk...
Elolvassuk, miket ír magáról és igyekszünk a "sorok közt olvasni".
Megkísérel
Elképzeljük, amint a jelenleg üresen álló széken ül az asztalunknál, s
együtt vacsorázunk...
A fürdőszoba polcán a miénk mellett ott az ő fogmosó pohara, fogkeféje,
egyéb holmija...
Elképzeljük, amint szeretkezünk, majd egymást ölelve, együtt alszunk vele...
Töprengünk, vajon ő jobb lesz, mint az előző volt? Vajon ő az, aki leendő
gyermekeink anyja lesz? Vajon ő lesz az, aki társunk lesz egy életen át?
2005-05-10 11:01:53
Levél
Köszönöm,
kedves Manager, hogy nem felejtett el!
Megnéztem a blogját... és hát örülök, hogy megcsinálta! Az írás öngyógyító
annak, aki tud (akar) belülről gyógyulni. Majd meglátja. Én meg olvasni
fogok.
Külön köszönet, hogy kiemelkedő figyelemmel követi gondolataimat. Noha
általa én is öngyógyulok, örömmel tölt el, ha ez más számára is hasznos.
Tartsuk továbbra is egymást számon.
Üdv,
bruni
2005-05-09 09:40:22
GAME OVER:
(nos, Kedvesem - neved elhallgatását kérő olvasóm - "kapizsgálod" a témát, s
örülök, h. hajlandó vagy, "jutalmadat" nem firtatva, egy személyes
eszmecserére:-)))
Game over - avagy az internetes társkeresés "előnyei"...
Mint legtöbbünknek, nekem is több arcom van.
Egy személyes találkozáskor kénytelen az ember eldönteni, ezek közül melyik
a "nyerő"?
Az Internetes társkeresésnek azonban megvan az az előnye, hogy mindenki
"több arcát tesztelje".
Hímnemű egyedek sajátsága - én sem sorolhatom magam a kivételek közé - "megy
a farka után".
"Game one":
kreál az ember egy olyan reget valahol, amin leírja őszintén, mihez is lenne
leginkább, komplikációktól mentesen, akár már a mai napon kedve? (esetleg
"illusztrálja" is - főleg ha megfelelő "adottságokkal rendelkezik" - , mi is
az, amire a jelentkezők számíthatnak, vagy legalábbis mi az, amivel
"szembesülhetnek" :))) ?)
Aztán - "game two" ,
ha szándékai nem merülnek ki egy, egyéjszakás kalandnál/ban, készíthet egy
másik, kicsit magvasabb gondolatokat, érzéseket taglaló reglapot is...
A lehetőségek itt azonban még korántsem érnek véget, hiszen ha sem "magvas
gondolatokkal" és/vagy "megfelelő adottságokkal" nem rendelkeznek az
illetők,
"game three"
tallózhatnak a netten megnyerő idézetek, képek között, s mindezt
feltöltve, tüntethetik fel még önmagukat pozitív színben,
s mindig van
olyan, aki - ki tudja milyen megfontolásból, de rájuk kattan(hat).
2005-05-08 14:03:58
GAME OVER
Ez lesz a címe a következő gondolatomnak, amit hamarosan megírok, csak
előtte még van némi teendőm..
Addig is várom a tippeket, miről is fogok írni?
Aki eltalálja, eltölthet velem egy éjszakát ;-)
Na jó, akit ez netán nem "pörget", meghívom egy bármilyen italra!
2005-05-08 12:18:32
Még két asztal
Utoljára 3 évvel ezelőtt találkoztam Velük. Akkor unokaöcsém ballagott
az általános iskolából.
Akárcsak most, akkor is húgomék házának félig nyitott garázsában volt az
összejövetel. Eljöttek sógorom részéről a fivérek családjukkal, szülők,
nagynéni, s a mi részünkről is szülők, nagybácsi, nagynéni, no és én...
A mostani - unokahúgom ballagása a középiskolából - azonban némileg
különbözött az előző találkozástól Velük...
Még két asztal volt elhelyezve a garázsban, s így is alig fértünk el.
Van már unokahúgomnak is barátja és sógorom fivéreinek ifjonc gyermekei sem
egyedül jöttek, magukkal hozták párjukat.
Csak én jelentem meg ugyanúgy, változatlanul...
...egyedül:-(
Azért mindent egybevetve: jó buli volt
2005-05-08 11:45:43
Evolúció
Mi, aki az evolúció csúcsának tartjuk magunkat, vajon mire alapozzuk
mindezt???
Talán bizony arra, hogy őseink rájöttek arra, hogy a dohányból cigarettát
lehet sodorni, s ezt szívva tüdőbeteggé válhatunk?
Vagy netán arra, hogy különböző módon szeszesitalt tudunk készíteni, amitől
képesek vagyunk kivetkőzve az oly büszkén vállalt emberi mivoltunkból,
együgyűvé, bugyutává leszünk és idő előtt az alkoholizmus végez velünk?
Még a csimpánznak - aki az állítólagos elődünk - sem jut eszébe, hogy
kábítószert fogyasszon, így kerülve bódult, beszámíthatatlan állapotba,
legyen képtelen önön elképzeléseit, céljait véghezvinni!
Mi, akik oly nagyra vagyunk arra, hogy gondolkodó lények lettünk, e
képességünket ugyan mire használjuk?!
Különféle teóriákat kreálunk, kit, miért kell gyűlölnünk, megölnünk,
kiirtanunk.
Miből gondoljuk, hogy felette állunk minden élőlénynek, s közben magas
vérnyomásban, cukorbetegségben, szenvedünk, allergiával küszködünk,
gerincbántalmunk, reumánk van, gyomorvérzéstől, köszvénytől, ráktól,
infarktustól, AIDS-től pusztulunk el!!!
Úgy hiszem, érdemes lenne ezen kicsit elgondolkozni - mint ahogy tettem ezt
én is ma...
...az elfogyasztott harmadik söröm és ikszedik cigarettám után!
2005-05-05 00:03:08
Nem mondhatom el senkinek...
"Érdekes, hogy az írásaidban mennyire ki tudod Magad fejezni. Láttatni
engeded azt, amit a való életben talán soha, senkinek nem mutatnál meg....
Ne hagyd abba a naplódat, nagyon jó!:)) " - írta valaki a vendégkönyvembe.
Ki tudtam, s tudnám fejezni magam...
Míg VELE voltam, neki meséltem el gondolataimat, miközben kézenfogva a
Margitszigeten sétáltunk, vagy míg egy meghitt együttlét után karjaimban
csendesen pihegve álomba szenderült...
De Ő már nincs nekem többé :-(
Így gondolataimat, érzéseimet...
...nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!
2005-05-04 08:40:13
Anyák napja
Felhívtam apámat. Már legalább 3 hete nem beszéltünk.
Éppen a temetőbe tartottak nagybátyámmal a nagymama sírjához...
Belegondolok: egyszer majd nekem is erről fog szólni ez a nap? :-(
2005-05-01 17:08:19
A horoszkóp
"A Kosoknak ma a romantikusabb énjük kerül felszínre. Menjenek ki a
szabadba, sétáljanak egy nagyot, szívják magukba a tavasz frissességét. És
hagyják, hogy a virágok színpompás kavalkádja elkápráztassa őket."
Hát igen, talán ki kéne mozdulni...
De megbújva lakásom négy fala között, zenét hallgatva, s közben a világhálón
utazva képes vagyok gondolataimat elterelni a tényről, egyedül vagyok.
Kilépve az utcára, elvegyülve az emberek kavalkádjában, bármerre pillantva
köztük szembesülni lennék kénytelen azzal, nincs senkim.
Úgy terveztük, ezt a napot együtt töltjük, együtt szívjuk magunkba a tavasz
frissességét, együtt sétálunk nagyokat a városban, ami ma ünnepi díszbe
öltözött, ahol ma szinte mindenütt "történik valami". Együtt csodáljuk mások
boldogságát, s töltődünk fel mi is szeretettel, szerelemmel...
Nem, nem akarok kimozdulni!
2005-05-01 10:55:26
Az élet megy tovább...
Mint mindenki, én is beleszerelmesedtem egy lányba (nem először, s
valószínűleg nem is utoljára). Az eset pikantériája mindössze annyi volt,
hogy Ő nálam jóval fiatalabb, olyannyira hogy akár az apja is lehetnék :-(
Amit sajnos csak későn ismertem fel, a szerelem valóban kölcsönös volt!
Azzal az első pillanattól tisztában voltam, hogy bár túl az "ikszedik"
kapcsolatomon, s vallva: "Soha ne mondd, hogy soha!" - ilyen nem lesz több
az életemben, Ő az élet oly különleges ajándéka számomra, akit meg kell
becsülnöm, ki kell élveznem minden pillanatát ( ! )...
Már-már dacolva a konvenciókkal, kezdtem barátkozni a gondolattal, hogy
felvállalom Őt ország-világ előtt, de sajnos beleestem a féltékenység
csapdájába :-(
Minden nagyképűség nélkül állíthatom, s állítom - ha féltékenységről,
megcsalástól való félelemről beszélünk, az emberek döntő többsége ilyenkor a
sexre gondol - félelmeim nem ilyen irányúak voltak (e tekintetben minden o.k.
nálam :-))
Az igazi megcsalás véleményem szerint egy érzelmileg máshoz, nálam jobban
való kötődést jelent!
S ezt kezdtem érezni a kapcsolatunkban, s kezdtem elviselhetetlennek érezni,
ahelyett hogy úrrá lettem volna a szituáción :-(
...noha "helyzeti előnyben" voltam, s képes lettem volna rá!
Féltékenységem olyan rohamokat váltott ki belőlem, hogy kivetkőzve emberi
mivoltomból, sebzett állatnak érezve magam ordibáltam Vele :-(
Természetesen elvesztettem Őt :-(
Noha nem Ő volt az első, s valószínűleg nem is az utolsó, ismét az
alkoholizmusba menekültem, sőt újra rágyújtottam, pedig Neki volt
köszönhető, hogy sok év után sikerült eldobnom a cigit!
Szeretett volna a "barátom" maradni, folytatni mindent úgy, ahogy eddig
volt...
Csak éppen el kellett volna viselnem, hogy többé nem mellettem alszik, nem Ő
az, kit reggeli ébredéseimkor elsőként pillanthatok meg :-(
Nem én vagyok az, akivel megosztja kusza, még kiforratlan gyermeteg, sok
esetben naiv gondolatait, aki ha erotikus vágyak ébrednek Benne, engem hív
segítségül.
Talán gyengeség, önzőség részemről, de nem voltam képes ezt így elfogadni
:-(
És most egyedül vagyok :-(
Soha ne mondd, hogy soha!
És gondolataim, bármennyire is Körülötte forognak még sokszor, az élet megy
tovább!
"Nem azért szeretlek, aki Te vagy, hanem azért, aki én vagyok Melletted!"
...vagyis már csak aki voltam :-(
2005-04-30 20:30:35
Ego-box -
avagy a netes társkeresés csapdája
Rájöttem ma valamire...
Először is elnézést kortól, s nemtől függetlenül azoktól, "akinek nem
inge..."
Sajnos azonban úgy hiszem, az előbb említettek úgy ennek, mint bármely más
netes társkereső fórumnak csak elenyésző részét képezik :-(
Mondandóm nem hozzájuk szól, sőt momentán nem is azokhoz, akik vagy nyíltan,
vagy burkoltan, de laza - leginkább - sexkapcsolatot szeretnének.
(utóbbiak, ha lábuk közt nem valami "szerszámnak" titulált testrésszel
rendelkeznek, többnyire célzást tesznek bizonyos tarifára, amit leróva a
jelentkezők kétes, ámde valamiféle gyönyörökben legalább részesedhetnek;
azok, aki eme testrészük méretét tekintve min. az 5-15 cm-es méretre
hivatkoznak - s ezt általában fotókkal is illusztrálják - leginkább mással
dicsekedni nem képes egyedek, de az általuk ígérteket többé-kevésbé, de
esetleg nyújtani képesek...
Vagyis nem is hozzájuk, illetve az irántuk érdeklődőkhez kívánnék szólni)
Szép számban léteznek a notórius társkeresők. Ők azok, akik több éve keresik
már partnerüket. Néha eltűnnek, ilyenkor valószínűleg találtak maguknak
valakit, de aztán újra felbukkannak a "jelenlévők" között.
Vajon miért nem jön össze nekik a dolog?
Nos rájöttem, hogy - főleg, ha hölgyről van szó, de jó néhány "ígéretesnek
tűnő" (jóképű, vagy gazdag) pasinál is - az ellenkező nem részéről számtalan
megkeresés érkezik feléjük.
Így aztán beleesnek abba hibába, amibe általában a politikusaink is,
népszerűnek érzik magukat. Ez pedig noha egy kellemes állapot, sajnos
önértékelési zavarokhoz vezethet. Pontosabban önmaguk túlértékeléshez!
Olvassátok el pár emberke reglapját, vagy naplóját. Többnyire tele van
önfényezéssel, csak úgy sugárzik belőlük az ego.
Így aztán, ha találnak is maguknak valakit, az első-második konfliktust
követően már lépnek is tovább, ahelyett hogy némi tolarenciát tanúsítanának.
Minek is tennék, hisz csak fel kell lépniük a netre, s ott van "talonban" még másik 20
áldozat.
2005-04-28 08:56:04
Nagyapám csak nézne nagyot...
Nagyapám nem az elmúlt, hanem még az azt megelőző évszázadban, egészen
pontosan 1898-ban született. Rég nem él már, csak az emlékeimben, ott
viszont ÖRÖKKÉ!!!
Ő az én példaképem! (talán egyszer Róla is írok majd)
Eljátszadoztam a gondolattal, ha Ő élne még, a következő sorokból vajon
értene-e valamit is?
"Hello Ari-Baby!
Rád csöriztem, de nem volt bekapcsolva a mobilod. Nyomtam neked gyorsban 1
sms-t, mert sürgősen ütköznünk kéne. Taliztam ma a Plázában shoppingolás
közben Ladyhennel, s azt mondta, erősen rádkattant a legutóbbi talin.
Megkért, feltétlenül hozzalak össze titeket, azt sem bánja, ha ez a randi
egy swinger-klubban jönne össze. Mivel én is bejövök neki, attól lenne a
leghappybb, ha én is ott lennék az action-en.
Ma este mindenképpen felmegyek a netre, remélem a chaten összefutunk.
Ha jól vágom, kicsit parázik az AIDS-től, de megnyugtattam, hogy Te is és én
is tuti vagyok ilyen szempontból. Amikor ez o.k. lett, már csak arról
kellett meggyőznöm, hogy kizárt dolog, hogy bármilyen kormánypárti, vagy
ellenzéki képviselővel összeakadhat ott. Tudod Baby, ez azért sem volt
semmi, mármint hogy rádumáltam, mert lévén ő egy ismert médiasztár,
kompromittálhatóvá válna, s story-zhatnának róla.
Na szóval lényeg a lényeg, ki kell schnell-ben dolgoznunk a projektet,
mindenki örömére!
Kapcsold be magad, vagy csatizz fel ma este a loveboxra, hogy megcsevizzük,
mi, s hogy legyen!
Ja télleg, olvastad már a mai blogomat?
Csövi/csocsi/pusza/puszmák/pusszancs/czupa Neked,
az én Liebling/Schatze/Czuncimókus/Baby-nek!"
2005-04-26 21:18:39