*******************************************************************************************
Elviselhetetlen mindennapi eset
Hogy én Téged, Te meg mást
Ez teljesen mindennapi
De hogy pont én Téged
S pont Te mást
Ez szinte elviselhetetlen.
*******************************************************************************************
Ideális
Én most Téged (de nagyon)
Te engem nem (egyáltalán)
Hogy elviselhessem:
muszáj nekem mást!
De mi lesz, ha Te később mégis engem...
És én ugye akkor már mást (másé)?
Pedig lehet, hogy az ideális
MI KETTEN
(lehettünk volna)
*******************************************************************************************
Hárman vagyunk
Mi ketten (azt hiszem) jól megvagyunk
Ti ketten (azt mondod) nagyon jól megvagytok.
De én ővele sehogyan sem vagyok meg.
Neki könnyű, mert mikor vele vagy
én nem vagyok ott.
Nekem nehéz, mert mikor velem vagy
Ő is "itt van".
Neked a legjobb, mert hárman vagyunk.
*******************************************************************************************
Aztán mér'...?
Haverok voltunk,
aztán barátok lettünk
én beléd szerettem
Te belém (még) nem,
aztán akkor mi van?
Mér' kell nekem ezért
"felszívnom" magam?
*******************************************************************************************
Beléd
Ujjaimmal hajadba túrok
Nyelvem ajkaid közé dugom
Farkam pinádba kúrom
Agyammal koponyádba bújok
s megbolondulok.
*******************************************************************************************
Nedvek
Összesimulva sírunk
könnyeink egybefolynak
Testünk összefonódik
izzadságunk egybeolvad
Ajkunk összeért
nyálunk eggyé válik
Spermám felér
ebből Ember válik.
*******************************************************************************************
ReményTELEnül
Vágytornyom csúcsából
Tejszerű kéj-nedvem
A semmibe spriccelem.
Közben agyredőm bugyrai
Nő-alakod vonagló képét vetítik.
Óh, ha e lé hüvelyed
Mélyén landolhatna...
Óh, ha e vonagló test
Alattam vibrálhatna...
Maga-bizonytalanságomban fejem egy
szarral teli vécécsészébe nyomnám,
hisz fentiek bírnak némi reális eséllyel,
csak a pillanatok egymásutánjai
mondják (egyelőre), hogy nem,
s én (barom) egyre inkább elhiszem.
*******************************************************************************************
Frusztráció
Átölelnélek, s magamhoz szorítanálak
(De mi csak haverok vagyunk. Akarom? Igen!)
így csak néha - pillanatokra - átkarolom a vállad
óh, de jó!
Megsimogatnám a combod
De hoppá, mi csak haverok...
Így csak - pillanatokra - érintem, paskolom
óh, de jó!
Megcsókolnám a nyakad
De hoppá...
így csak két puszi érkezéskor
két puszi távozáskor
óh, de jó!
Aztán később magam-ban-hoz nyúlva
Akkor mindent...
Óh-oh-oh, de jóó!!!
*******************************************************************************************
Önvizsgálat
Mondd, miért tárulkozom én ki Előtted
testestől, lelkestől?
Miért nem vagyok képes semmi
cselre, trükkre?
Miért nincs tartásom, méltóságom?
Tán azt hiszem, olyan szép és értékes vagyok
Kire Neked szükséged van?
Ordenáré vagyok, hitvány és bunkó
(hiszen nem szeretsz)
Menjek a francba, mondd ki végre már!
*******************************************************************************************
A kertész és a gyümölcs
Zsenge facsemete áll az udvarban
Parányi lombkoronáját kapdossa a szél
Csivitelő madarak szállnak vékony ágaira
Zümmögő méhek hada rajzik körötte
Gonosz élősködő, rágcsáló kórokozók pusztítják
Szegény csemete irigykedve nézi hatalmas
Fa-szomszédját, s nem hiszi, valaha is
Teremhet oly szép gyümölcsöket.
De a kertész ápolja, gondozza:
Öntözi, megmetszi, permetezi
Ő tudja: hoz még e fa oly
gyönyörű gyümölcsöt.
De vajon ő lesz-e, ki leszakítja?
*******************************************************************************************
Távozás
Tündérarcod mosolya még előttem van
Miközben távoladó alakodat nézem
Kedves hangod, kacajod még hallom
Az üres, tücsök-ciripelte térben
Tested illata orromban
Bőröd érintése még ujjaimon
S közben már távolodsz, s én is távolodom.
A melegséget - Általad - még szívemben hordozom
S az időt - mi most eltelt - egyre csak átkozom
Szomorú arcom tükrözi vonatablak üvege
De már semmit sem látok, szemem könnyel tele.
Kidugom a fejem, arcomba hűs szellő csapkod
Mellkasomban a fájdalom egyre csak sajog.
Érzem, hogy szeretsz, de mondanod kellene
De Te néma maradsz, ajkad nem felede.
Egy hét nem sok, nem a világ vége
De nélküled e hét nap, időknek tengere.
No de menj csak, a szerelem a szívemben lesz
Oly erő nincs, mely innen Téged kivesz.
S már ma elkezdem: számolom a napokat
Mikor látom újra gyönyörű tündérarcodat.
*******************************************************************************************
Nélküled
Csak tengek-lengek itten Nélküled
úgy teszek, mint aki él.
Tulajdonképpen még elviselhető is
Csak sajnos semmit nem ér.
Várni, hogy mikor találkozunk
S tervezni, majd mit mondok
Az úgy igen, ott van cél
De emígy: élni nem tudok.
Ha visszajössz, bár szívedben
Még más emléke él
Mégis: érzékelhetem, hogy vagy
S küzdhetek, van Cél!
Még négy nap, s újra láthatlak
Ha megengeded
Addig ál-feladataimba
Így-úgy beletemetkezek.
A baj csak az:
Nincs oly feladat,
Mely feledhetné velem, hogy
Te vagy!
*******************************************************************************************
Hálózsák - perspektíva
A padló kövén, hálózsákomban kuporogva
A hajnal bársonyfényében
Epekedőn nézem a NŐT, ki ágyamban fekszik.
Gőzölgő bőrének párájával
(legalábbis úgy hiszem, érzékelhetem ebből a távolságból)
Mohón szívom tele tüdőm.
Sóvárgón vágyom mellé, a takaró alá
A hűvösségből a testmelegségbe
Keblébe, ölébe.
Együtt ébredni Vele - e semmiség
Mi nekem mégis oly sokat jelent-
-volt óhajom, s a Drága teljesítette.
Közölvén, milyen sokat jelent ez Nekem
Még innen, a hálózsák távolából is
Hülye vagy - mondta, a fal felé fordult.
E semmi-éjszakától szívem tele örömmel
Lelkemben béke
Ám ő közeli, s távoli jövőjét tervezé
Miben nekem szerep nem jut.
S most - leírva mindezt - látom csak
(bár ne fogtam volna tollat kezembe)
fentiek jelentőséggel mégsem bírnak.
S ebből szívembe bú költözik.
*******************************************************************************************
A Kiválasztott
Te
Égiek hatalmával bíró
Isten(ként) tisztelt
Szerelem logikátlan törvényei szerint
Érdemtelenül (?) kiválasztott
Egyén!
Tudod-e minő kincs e NŐ?!
Ki a Te jelentős, vagy jelentéktelen szavaidon csüng!
Ki a Te ösztönös, vagy gondolt intésedben Isteni jelt vél!
Ki a Te csekély gondod hatalmas problémaként érzékeli!
Ki a Te egyetlen érintésedért, hosszú időkön át
Ifjúi, fékezhetetlen, nő-ösztöneit fékezi!
Ki a Te arcod képén, Csipkerózsika-álomködön
Keresztül szemléli a tőled távoli, jelen világot!
Sajnállak!
Mert bár (jogosan?) érdemtelennek tartod magad e kegyre
Harcolnod szerelme ellen nehéz.
Gyűlöllek! (jogosan?)
Mert sem "igent", sem "nemet" nem mondasz
S egy ifjúi életet számtalan lehetőségtől fosztasz meg
Irigyellek! (jogosan!)
Mert százszoros szerelmem gyöngéd simogatása semmi
egyetlen lezser érintésedhez a nőn.
Mert ezer epekedő szóvirág-versem nulla
egyetlen "na mi van"-odhoz képest.
S mert, ha soha nem tartasz rá igényt,
talán elfogadja egyszer szerelmemet,
talán kicsit kedvelni is fog
De én nem lehetek soha már
a kiválasztott.
*******************************************************************************************
Szíved peremét...
Szíved peremét súrolják csak mondataim.
A mélyébe szeretnék jutni!
Vágyak, félbeszakított mozdulatok...
Ágyamban üresen hagyott helyedet bámulom.
Illúzió! - kedves Tőled.
Van mire emlékeznem.
Fojtogat - Guns ' N Roses megy a rádióban - a sírás.
A tévém kipurcant - plusz magány
Érted szenvedek, mert Te másért.
Kín gyönyöre! A beteljesedés kioltja - no nem mostanában!
Szép! Ábrám mégis ráncokban öregszik.
Megfoghatatlan valóság - bizonytalan jövő.
Biztos - eleredt az eső - , hogy ez kell nekem?
Holnaptól ősz van. S még hány? S Veled... ?
Te ártatlan vagy. Semmit nem ígértél.
Hibád csupán: léted!
A próba, hogy nem kereslek, keresel-e (?) - megvalósíthatatlan.
Így továbbra is maradok kétségeim között.
Küzdök a mágnes ellen, de "vas" vagyok.
Születési hiba. Megmásíthatatlan.
Csak a gravitáció szakíthat el.
Megásom hát sírgödröm.
Le!
Vagy engedj a szíved mélyébe!
*******************************************************************************************
Hamarosan folytatom...