Életcél(talanság)

A mindennapoknak-élés
A cél nélküli lét...
...csak vegetáció.
Ám küzdve egy célért, s közben
Értelmetlenül átböjtölni mindennapjainkat
Sem okos. (Hisz éltünk véges)
Hogyan éljünk hát?

 

Utazás

Monoton vonatzakattogás,
a tájak lomhán kúsznak az ablakon.
Alaktalan-alakok bárgyú reménytürelme,
mások ásító fáradt-fásultsága,
időűző semmi-beszélgetések,
izzadságbűz-levegő(tlenség),
szükségszerű(?) kín, gyötrelem, nyomor.
Utazunk, a vonat megy
(egyes túlbuzgók még a vonatban is mennek),
de meg mégsem érkezünk
soha, sehová.

 

Önkezűleg

 Ital a balban, penge a jobbjába
Elszántan így indult a halálba.
Búcsúlevél megírva, minden elrendezve
Mindenben csalódva nincs tovább értelme.

Huszonhat évével számot vetve
Balját felemelve: a konyakból nagyot nyele.
Amint bensőjében az alkohol szétterül
Elszántsága fokról-fokra csak gyengül.

Zagyva agya cserbenhagyja
S elkopik az akarata.
És oly jó, mámorító ez az állapot
Biz' nem oly könnyű elhagyni
e rohadt világot.

Másnap ébred fehér ágyban,
Egy szál alsónadrágjában.
Körötte is fehér ágyak
S benne torz alakok
"Hát nektek sem sikerült, mit akartatok?"

Fásult doktor megkérdezi:
"Ugye többször meg nem teszi?!"

Amit érez: minden-mindegy állapot
"Élnem kell, hisz ez az élet" - ilyenképpen válaszolt.

 

Rabság

Öklendeztető, köhögtető, keserű, maró,
Rákkeltő, érszűkítő, tüdő-betegítő, fogsárgító
Másokat-mérgező(!)
Ablaküvegre barnán-tapadó, ruhakiégető-hamujú
Szemétdomb-szaporító, ocsmányan–büdös
Cigarettánkat szívjuk,
Pedig egyetlen szervünknek sincs rá szüksége.
Csak valami degenerált,
Ötlet-sivár, baromi-primitív agyunk szórakoztatására
Ezt ötlötte ki.

S mi "bevettük!"

 

Melankólia

Tegnap még barátnőm volt
Ma egy rohadt kurva
Tegnap még barátom volt
Ma le van szarva
Tegnap még fontos volt
Mára már mindegy
Tegnap még akartam
Mára egyre megy.

S csak csodálkozom:
e rohadt kurva
barátnőm, hogy lehetett?
e szar alak
barátom, hogy lehetett?
e pitiség
fontos, hogy lehetett?

és mit is akartam?

Persze tudom:
jönnek még kurvák,
s barátnőmnek hiszem őket
jönnek még simlis gecik
s barátomnak képzelem őket
lesznek még mindegy-dolgok
s fontosnak tűnnek
lesznek még vágyak,
s tovatűnnek

Ilyen ez a tetves, rohadt élet,
Mely oly csodálatosan szép(nek tűnik)
Csak aztán átértékeljük újra és újra.